Számomra a spiritualitás
Számomra a spiritualitás az, ahogy tudatosul lényünkben, hogy nem csak a fizikai síkon létezünk.
Tudatosul bennünk, hogy sokkal többek vagyunk, egy hús vér testnél.
Tudatosul, és elfogadjuk, hogy van fizikai testünk és van energia testünk, amit aurának nevezünk!
Van három Én tudatunk, a Tudatalatti Én, a Tudatos Én, és a Felsőbb Én. Van Testünk, Lelkünk, és Szellemünk.
Vannak energia központjaink — csakráink.
Elfogadjuk, hogy erre a Föld nevű bolygóra lejött a Lelkünk egy darabja, azzal a céllal, hogy egy számára fontos feladatot megoldjon. -- Mindezt a születése pillanatától egy beszűkült tudatállapotban kell végrehajtania. — Tudnunk kell, hogy ez a poláris világ itt a Földön, csak egy állomás.
A spiritualitás maga a tudatosság, a belső világomat és céljaimat illetően. Úgy élni, hogy a környezetem szempontjait is figyelembe veszem, a szavaim és a tetteim építőek legyenek, és másokat is szolgáljanak.
Ez egy folyamatos törekvés.
A spiritualitás ugyanis nem azt jelenti, hogy nem lehet hibázni, és tökéletesnek kell lenni, hanem az mutatja meg a spirituális embert, hogy ezeket a hibákat, hogy tudja kezelni.
Sokkal őszintébb, ha az ember felvállalja az érzelmeit, a konfliktusos helyzeteket, a hibákat, és azokat átalakítja, hiszen tökéletes ember nem létezik.
Ehhez csupán önismeretre van szükség, hogy reálisan lásd önmagad, melynek vizsgálata soha nem egyszerű, mert felszínre kerülnek előbb-utóbb azok a rejtett dolgok, amivel talán nem szívesen nézel szembe, de az igazság ott van akkor is, ha homokba dugod a fejed.
Tulajdonképpen minden embernek van egy fizikai teste - van Lelke és van egy magasabb Szellemisége.
A Lélek jön le tapasztalni... összeköti a fizikai testet a magasabb Szellemiséggel. A magasabb Szellemiségünk az, amit mi felettes Énnek hívunk - ennek van egy része, ez a Lélek.
Ez a Lélek inkarnálodik a Földre tapasztalatokat gyűjteni, vagyis a Léleknek egy darabja, egy lélekszövet, belepréseli magát ebbe a fizikai testbe, és életre kelti.
Ez lesz az ember, mint fizikai, anyagi, testi lény, aminek kialakul az egója.... és ettől valakivé válik!
Mivel a lélek azért jön. hogy itt tapasztaljon, el kell felejtenie ki is Ő valójában és honnan jön. A Földön az ego átveszi az irányítást (bár pár évig a Lélek még foszlányokban emlékszik), mert a Léleknek ez a terület idegen, azért kell a fizikai test, hogy az 5 érzékszervvel tudjon tapasztalni..
..
Tehát a Lélek az agy segítségével kialakítja saját egóját, öntudatát.
Ezek vagyunk mi, X.Y. nevezetű egyének.
Elkezdjük az agyunkat radarként használni, minden olyan információt fogunk, ami szükséges ahhoz, hogy a hozott feladatot, a terv szerint meg tudjuk élni, és amit meg kell tapasztalnunk, azt meg is tapasztaljuk.
A gondolatok által az ego kialakítja az öntudatát és elkezdi játszani a játszmáit!
Az X.Y. nevezetű egyén pedig, elhiszi hogy Ő a Valaki!!!! Hogy az Univerzum legfejlettebb faja. Amit ő tud vagy érzékel, csak az létezik. Nem törődik a Lélek kiáltásaival, a Lélek sikolyaival. Elnyomja…. és az agy folyamatosan zakatol és zakatol…
Így az X.Y. ember szépen lassan, egy lélegző, mozgó, de tudatilag alvó bábbá válik.
A Lélek pedig, mivel a tapasztalatokon keresztül érez, egy idő után elkezd szenvedni.
Küldi a figyelmeztetéseket, a jeleket, de mivel a Lélek vagyis a szív hangjára nem hallgat az ember, hiába üzen a magasabb Szellemisége a Lélekkel, hogy „hahó ébredj ember... rossz úton jársz"... nem hallgat rá.
A végső figyelmeztetés a betegség…amikor a betegségünkre figyelünk.... Akkor a Lelkünk fajdalmával törődünk. .. Ezért mondjuk, hogy a legtöbb betegség a Lélek fájdalmából ered... És a testi tünetek a figyelem kikenyszeritők. Tehát a fizikai test gyógyítása mellett a Lélek gyógyítására is figyelmet kell fordítani.
A Lélek csak ritkán tud érvényesülni....a belsőhangunk a Lelkünk hangja....a szívünk a Lelkünk tárolója... Ezért mondjuk, hogy hallgass a szívedre.... Mert az az igazibb Én! Nála pedig az igazibb a magasabb Szellemiségünk, aki ténylegesen mi vagyunk. Ő az aki összegyűjti a Lelke minden tapasztalatát. Ő tud mindent ....Ő az igazi ÉNed!!!
De tudom, mindenki csak ezzel a ……" kis" fizikai testével, az egójával azonosul... azt hiszi ez Ő
Pont ezért is fél az ember a haláltól!
Mert ha meghalunk, csak a fizikai testünk hal meg...a Lélek pedig felszabadul!
Csak hát az egónk szeretné elhitetni velünk, hogy mi ő vagyunk.... És ő tényleg meghal....neki csak 1 élete van... DE az nem azonos azzal akik tényleg mi vagyunk.... Elhiteti velünk, hogy vége, ennyi... Ezért persze, azt gondoljuk, hogy ha elvesztünk egy általunk szeretett személyt, azt örökre elveszítjük. Persze elveszítjük a fizikai valóságát, nem tudjuk érinteni, megölelni, de a Lelkünk az ő Lelkét soha nem veszíti el! Illetve a magasabb Szellemiségünk az Ő magasabb Szellemiségével együtt nézi ezt az egész Föld nevű bolygón jatszott műsort.
Ezt csak akkor érti meg valaki, ha túl jut bizonyos tanulási fázison. Egy folyamaton, egy spirituális fejlődésen, amitől felébred és kapcsolódni tud a magasabb Szellemiségéhez, vagyis a Lélek már el tud szakadni a fizikai testtől annyira, hogy kívülről lássa a fizikai testű önmagát..
A Lélek megtagadni nem fogja a fizikai testet, az egóját, hiszen azért hozta létre hogy tapasztaljon általa. Viszont ekkor már el tudja az egóját csendesíteni, és az ego, elkezd együttműködni a Lélekkel. Mikor a Lélek együtt tud működni az egóval, és tud kapcsolatot teremteni a magasabb Én és az ego között, akkor válik az egyénből, egy magasabb tudatú ember.
Holonok vagyunk…. A kozmoszt holonok alkotják.
Ken Wilber egyik legfontosabb gondolata a holon, ami eredetileg.. Arthur Koestler írásaiból származik.
Megfigyelte, hogy minden létező, kettős természetű: Egyrészt saját maga is egy egész, másrészt egy nagyobb egység része. Vagyis Holon.
Egy emberi sejt például önmagában egy egész, ugyanakkor, egy szerv/ szervezet része is.
Tehát ne hidd, hogy attól mert Te egy egész vagy,, nem lehetsz része egy nagyobb egésznek….
